Bevallom, inkább olvasni szeretnék, mintsem írkálni. Gondolom, a kezdetekben - már ha egyáltalán lesz folytatás - kénytelen leszek én is kiteregetni a szennyest, de mivel úgyis ehhez szeretnék kedvet csinálni, ezzel meg kell barátkoznom.. Sőt.. Ez jó!:)

Ha épp dögunalom van, a bloghu engem érdeklő összes új posztját és kommentjeit átnyálaztam, hazaugrottam Tardára, taxiztam Tibivel, szakítottam mindenkivel és elküldtem a süncsaládot a szolgáltatómnak, azért röhögésből mindig férne még egy kevés (gy.k. persze szakítóson nem nevetgélünk, evidens).

A legszebb öröm a káröröm. Téma mindig van. Kivel ne esett volna meg, hogy bár ő kevéssé élvezte a szituációt, de összes kedves jócimborája a földön fetrengve igyekezett benntartani könnyeit/elfogyasztott söreit/egyéb a röhögéstől? Velem már jópárszor, aztán amíg ezeket előásom, kérnélek titeket, kedves kárörvendők, életetek vicces égéseit, esetleges friss élményeiteket reggel a buszajtóval írjátok meg a karoromblog[a]gmail.com címre, hogy az idetévedők addigis szórakozzanak pár percet kávészünetük leteltével.

Gyűjtögessünk!