Bár én ma nemtudok nevetni sajnos, azért ti csak kapjátok meg az adagotokat egy jópofa sztorival:
Kedd délután éppen a bankból hazajövet beugrottam a közeli ABC-be valami lónyálért mert másnaposan szaladgáltam a tűző napon, így mocsokul szomjas és kissé kába voltam. Elégedett arccal, jó hideg söröcskével a hátizsákban kiléptem a boltból, és vettem egy erős jobbkanyart az épület sarkánál. Pont szembe jött egy 25 körüli anyuka a 6-7 éves kislányával. A kislánnyal "összeütköztem". Olyan alacsony volt, hogy a feje nagyjából a csípőm magasságában lehetett. Nagy lendülettel mentem, ezért szegény kisgyerek feje beleütközött az ágyékomba.
Én a meglepetéstől persze azonnal magam elé akartam tenni a kezem, de nagyjából ez úgy sikerült, hogy a lányka fejét két oldalról fogtam meg. Egyáltalán nem félreérthető helyzet, ááá.... Az anyukája ledermedt, elkerekedett szem, köpni-nyelni nem tudott. A közeli Abigél oktatási intézmény előtt néhány fiatal lány látta az egészet, kb. fetrengtek a kacagástól. Ez nem minden: valamelyik troli épp akkor állt be a közeli megállóba, szóval még kb 20-30 ember láthatta az egészet. Én legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Úgy elvörösödtem, hogy Leninék a vöröscsillagjukat tuti lecserélték volna a fejemre. Szóval volt nagyjából 10-15 bitangul kínos másodpercem, majd sűrű elnézés- és bocsánatkérések közepette futólépésben elhagytam a helyszínt. Az anyuka állítom sokkot kapott, szegény kislány meg biztos lelkileg roncs lett. Bár lehet, hogy leszbikussá tettem ezzel a traumával, amit okoztam neki.
Tanulság: ha másnapos az ember, közlekedjen inkább a "lassan de biztosan" elv alapján.
