Veszélyes muskátlik korában élünk.
Elsőéves egyetemistaként frissen szerzett évfolyamtársaimmal, és barátaimmal, meghívtak bennünket egy egy házibuliba, évfolyamtársnőink. Találkoztunk hát estefelé a srácokkal valahol a Móricz ZS környékén, beruháztunk egy üveg becherovkára talán, hiányos emlékleim szerint, és útban a jányok újdonsült albérlete felé elszürcsültük. Nőttön nőtt a harci kedv, a hangzavar, homályosult az elme, ahogy az lenni szokott, annak rendje és módja szerint. Megérkeztünk és megpróbáltunk társasági lényként viselkedni, odaadtuk a házigazdának a hozott itókákat, én személy szerint egy üveg martinivel igyekeztem hozzájárulni a véralkoholszint emeléséhez, bízva abban, hogy a lányok szeretik. Hát kiderült, hogy a társaságban kb csak én szerettem a martinit, úgyhogy neki is láttam az elpusztításának. Volt storyzgatás meg ugyrémlik mintha valami csillagszórós torta is lett volna, gondolom szülinapféléje lehetett valamelyik delikvensnek, de ez nem lényeges. Ugy alakult hogy a konyhában voltunk jópáran a haverokkal és palacsinta különlegességeket készültünk rögtönözni. Közben csúszott, a sör a bor a pálinka. B barátom kapta az első adagot, valami tejszínhabos, chipses, ropis, kolbászos, sós, palit kellett betúrnia, nehogy szégyenben maradjon. Ez után nekem kreáltak egy adag ízorgiát. A tejszínhab, a koviubi, a chips, a só bár nem guszta egyveleg, de még guszttustalanabbá lehet tenni, ha lekvárt és kechupot is rakunk hozzá. - Apám szokta mondani, nincs az a jó étel amit egy falat szarral el ne lehetne rontani! - hát ide nem kellett ez a variáció, mert önmagában is tökéletesen alkalmatlan volt a cucc az emberi fogyasztásra. Természetesen nem maradhattam szégyenben, a fogadás az fogadás nekiláttam nagyduzzogva, elfogyasztani a táplálékkülönlegességet. Előre látó voltam azonban és a második falatg után mondtam egy harmadik cimbinek, hogy takarítsa el a népeket a toalet körül és biztosítsa a gyors elérést számomra, szükség esetére. Szükség esete pedíg fennforgott, ugyanis az utolsó falatot már a budifelé rohanva nyeltem le, és mintha gumilabdát vágtam volna földhöz, hasonló lendülettel jött fel a sok töltelék. Ekkor kb 25-45 perce lehettünk a buliban. Ezt követő 2órát vezettem a buszt, de a növekvő sorra valő tekintettel, kénytelen voltam átfáradni a mosdóba. Ezutóbbi helységben a következő pozitúrát alkalmaztam: -térdelés, félkéz és fej benne a mosdókagylóban, másik kéz ernyedten lóg. Ezt kb fél óráig gyakoroltam, mikor mondták a srácok, hogy a szomszédok növekvő haragja, és az idő előrehaladtának tekintetében, haza kell indulni. A ház előtt is hánytam, mikor a fejem mellett kb10 centivel becsapódott egy virágosláda muskátlikkal talán. Kis üvöltözés, indulás, megállás róka, ujra indulás. A móricz-on csak úgy engedték hogy beüljek a taxiba hogy a fejem a táskámban tartom. (Ez sikeres taktika). Hát sikerült bemutatkozni rögtön az elején.
