Itt a hétvége, bő másfél hónapja nem rendelkezünk otthon nettel (helló técsoport), úgyhogy harmadik poszt! Én szakadtam:)
Figyelitek, mennyi rókakoma van már itt?
A Szajki-tavaknál történt az eset, jópár évvel ezelőtt. Mintegy tucatnyian, haversrácok a suliból elmentünk sátorozni 4 napra. Dél magasságában megérkeztünk, sátorverés, kipakolás stb. A szülők, akik hoztak minket hazaindultak. Mi pedig azzal a lendülettel a közeli kisboltba, hogy hangulatfokozó szerekhez jussunk. Mégiscsak nyár van, vízpart és jó idő. Beszereztük a szükséges kemikáliákat, sört, bort, mindenfélét. Jómagam addig a napig csak hírből ismertem a vodkát, mint olyat, de elhatároztam, hogy aznap közelebbről is megismerkedem vele. Bár ne tettem volna...
Visszaérünk a közvetlenül a vízparton felvert sátrakhoz, és átadtuk magunkat az aktív pihenésnek. Éreztem ugyan, hogy az a vodka más kailber, mint a sör, meg mondták a srácok is, hogy csak óvatosan, de hát mit nekem elővigyázatosság. Nincs is jobb a 40 fokos nyári hőségben, tűző napon meleg vodkát kortyolgatni; ahogyan a nagy könyveben meg van írva.
A természet nem hazudtolta meg önmagát, jó fél óra múlva maláj részeg lettem. A srácok szerint aggasztó lehetett, mivel folyton azt hajtogatták, hogy egyek valamit, mert rossz vége lesz. Én viszont ahhoz sem éreztem a jedit, hogy felálljak a nyugágyból, nemhogy kajáért menjek. Erre S cimborám beizzította a villanyrezsót, felbontotta a töltött káposzta konzervjét, és nagylelkűen felajánlotta. Nekem se kellett több; nekiveselkedtem. Kb. a harmadik falat után azonban az egész az ölemben kötött ki. Nem volt valami kellemes; tűzforró káposzta a fürdőgatyeszon és a zacsin. Ezt azért már nem hagyhattam, elindultam hogy átöltözzek. Sátorba be, saját cucc megkeres. Nem ment azonban könnyen; olyannyira nem, hogy nagy vehemenciámban magamra döntöttem a sátrat. Hiába, a sátortervezési irányelvek között gyanítom nem szerepel sem az, hogy hülyebiztos, sem az hogy részegbiztos legyen. Haverok persze kint röhögnek. Nagy nehezen kikecmergek a sátorból, majd -a srácok utólagos elmondása szerint- nagy peckesen (kissé imbolyogva) kihúztam magam, és széles vigyorral, mint aki jól végezte dolgát, körbepásztázom a terepet. Akkor fogtam gyanút, amikor az egyébként népes strandon hozzánk közel lévők mind rám meredtek. Gyanúmat erősítette az, hogy a szokásosnál intenzívebben éreztem a szellő üde cirógatását az alsó fertályomon...Lenézek, és megvilágosodtam: a dzsuvás fürdőgatyát levettem ugyan, de tisztát nem húztam...Banyek.
Vissza a romos sátorba, gatyeszt keresni, kész élmény volt.
Nagynehezen összeszedtem magam, és elhatároztuk hogy megyünk enni egyet a strand büféjébe. Nekem S barátom pipi-ropogóst kért, tekintettel arra, hogy én jócskán beszédképtelen voltam. Na, a pipi-ropogósból nagyon hamar pipi-locsogós lett répával, amit az asztal alá tálaltam. Büfés bácsi (cirka 120kg) kirombol a bodegából, erősen „kicsontozom-a-hülyegyereket”-
hangulatban. A srácok csak nagy nehezen tudták eltéríteni a szándékától. Én pedig -jó szándékú gyerek lévén- elkezdtem a kavicsot rugdalni a rókára, és énekelni: „Áááápol és eltakaaar..!” Mindenesetre ott tartózkodásunk maradék 5 napján többet nem mentünk oda...
A vodkával azóta harmonikusan boldog távkapcsolatban élek.
