Káröröm - így jártam

Ez még a Flaming Lamborghini koktélnál is durvább:)

 

Azóta nem szeretem a borsot...

Meccs utáni vacsorázás során történt velem mindez, amit most bepötyögök néktek. Egy kedves ismerős szezon utáni vacsival kedvezett a csapatnak (saját vendéglőjében). 
Jó kis tatárbífsztek (hmm nyamíí) volt a menü és természetesen az elmarathatatlan söröcske-borocska-rövidecske. Az volt a szokás, 
hogy köröket kértünk nem csak magunkra gondolván (még szerencse, hogy csak kézicsapat volt és nem foci). Naszóval ötödik-hatodik kört ittuk 
mikoris maradt 1 plusz pohát Jéger (valahogy már nem ment a számolás se). Többen kimentek rágyújtani, 
hát én is velük tartottam. Szegény pohár feles azért mégsem maradt egyedül volt aki foglalkozzon vele. Kedves csapattárs már nem tudott mit 
kezdeni magával, hát sikerült neki kicsit megsózni megborsoznia a nedüt. Ami ha egy kicsit jobban szemügyre vettük volna, inkább hasonlított volna 
egy B52-re, az alján minimum fél centi só, fél centi bors. Ügyesen visszakolbászoltunk az asztalunkhoz, nekem fel is csillant a szemem, 
még megvan a Jéger. Nagyonjó, felszólaltam, hogy ha már így ittmaradt, akkor én el is pusztítom. Hát jött a jól ismert kézmozdulat, és éreztem a bajt. 
Csodák-csodájára sikerült elérnem az ajtóig úgyhogy a wilcommen-es ajtószönyeg mellé ment a ... (tudjátok mi). Most visszagondolva is érzem a számban a borsot.

 

Bár én ma nemtudok nevetni sajnos, azért ti csak kapjátok meg az adagotokat egy jópofa sztorival:

 

Kedd délután éppen a bankból hazajövet beugrottam a közeli ABC-be valami lónyálért mert másnaposan szaladgáltam a tűző napon, így mocsokul szomjas és kissé kába voltam. Elégedett arccal, jó hideg söröcskével a hátizsákban kiléptem a boltból, és vettem egy erős jobbkanyart az épület sarkánál. Pont szembe jött egy 25 körüli anyuka a 6-7 éves kislányával. A kislánnyal "összeütköztem". Olyan alacsony volt, hogy a feje nagyjából a csípőm magasságában lehetett. Nagy lendülettel mentem, ezért szegény kisgyerek feje beleütközött az ágyékomba.

Itt a hétvége, bő másfél hónapja nem rendelkezünk otthon nettel (helló técsoport), úgyhogy harmadik poszt! Én szakadtam:)

Figyelitek, mennyi rókakoma van már itt?

A Szajki-tavaknál történt az eset, jópár évvel ezelőtt. Mintegy tucatnyian, haversrácok a suliból elmentünk sátorozni 4 napra. Dél magasságában megérkeztünk, sátorverés, kipakolás stb. A szülők, akik hoztak minket hazaindultak. Mi pedig azzal a lendülettel a közeli kisboltba, hogy hangulatfokozó szerekhez jussunk. Mégiscsak nyár van, vízpart és jó idő. Beszereztük a szükséges kemikáliákat, sört, bort, mindenfélét. Jómagam addig a napig csak hírből ismertem a vodkát, mint olyat, de elhatároztam, hogy aznap közelebbről is megismerkedem vele. Bár ne tettem volna...

Kutya nélkül már nekem is sikerült, de nekem legalább esés után meglett a kulcsom.

Tagadhatatlan, hogy a vidéki életnek számos előnye van. Jó levegő, olcsó sörök és a hegyi bulik.

Így neveztük azokat az emelkedett hangulatú összejöveteleket, amikor a társaságunk egyik tagjának kis, szőlőhegyen lévő házikójába összegyűltünk, és Dionüszosz tiszteletére tetemes mennyiségű jófajta boritalt vettünk magunkhoz.

Ez valami fantasztikus, nem is fűznék hozzá semmit!

Megboldogult gimnazista koromban történt a következő eset.

Nagyszabású házibulit tartott az egyik osztálytársam, kb. 30-40 ember részvételével. A hangulat igen jó volt, nem tartóztattuk meg magunkat a fogyasztás terén. Mivel aznap este igen nagy csapásszámmal dolgoztam (már ami a folyékony alkoholos matériákat illeti) éjfél magasságában elértem a fullra töltött szintet, és nyugovóra tértem. Házigazda cimborám rendelkezésemre bocsátotta a szülei hálószobáját azzal a kikötéssel, hogy oda nem való dolgokat nem hagyok majd magam után. (A kis botor...)

Veszélyes muskátlik korában élünk.

Elsőéves egyetemistaként frissen szerzett évfolyamtársaimmal, és barátaimmal, meghívtak bennünket egy egy házibuliba, évfolyamtársnőink. Találkoztunk hát estefelé a srácokkal valahol a Móricz ZS környékén, beruháztunk egy üveg becherovkára talán, hiányos emlékleim szerint, és útban a jányok újdonsült albérlete felé elszürcsültük. Nőttön nőtt a harci kedv, a hangzavar, homályosult az elme, ahogy az lenni szokott,  annak rendje és módja szerint.

Kezdek félni, hova jutunk ha a sztorik ezirányba haladnak:)

Történt egyszer, még réges régen, hol a hurka marku labanc fúrt, az emó születése előtti dicső gimis korszakban, mikor első barátnőmet nyűve, éppen a szexualitás rejtelmeinek felfedezését gyakoroltuk, azaz reggeli ébresztő hancúrt tartottunk, mert az jó. Ezt a részét nem is részletezném, a blog témájának tekintetében, azonban az aktus utáni történések ide illenek. Hozzá kell fűzni, hogy anyósjelölt boltban volt ez idő alatt, de számításaimat keresztülhúzva, idő előtt ért haza, így röviditett menet volt, fürge nyomeltakarítással.

Éés igen, megszületett az első, beküldött poszt! Halleluja, pezsgőbontács, cintányér, táncosnők. Irigylésre méltó egy sztori, azt meg kell hagyni (NOT).

 

Naszóval, egy kedves barátomnál mondhatni szokásos party jött össze, ahol általában a fiú-lány arány 10:1 szokott lenni. 

A megmozdulás leginkább a piálásról és a  hülyéskedésrõl szokott szólni. Ha jól emlékszem 5-6 körül kezdtük az iszogatást. 

Eltelt 1-2 óra és már nagyon úntuk a sokadjára hallott vicceket, storykat. Talán pont egy csajos történet után lehetett, hogy a cimbimnek eszébe jutott egy közös ismerõs leányzó "meginvitálása" a "buliba".Róla annyit kell tudni, hogy istencsászár teste van, és kb. Jessica Alba és J-Lo a pédaképe (arcra se rossz amúgy).

Bevallom, inkább olvasni szeretnék, mintsem írkálni. Gondolom, a kezdetekben - már ha egyáltalán lesz folytatás - kénytelen leszek én is kiteregetni a szennyest, de mivel úgyis ehhez szeretnék kedvet csinálni, ezzel meg kell barátkoznom.. Sőt.. Ez jó!:)

Ha épp dögunalom van, a bloghu engem érdeklő összes új posztját és kommentjeit átnyálaztam, hazaugrottam Tardára, taxiztam Tibivel, szakítottam mindenkivel és elküldtem a süncsaládot a szolgáltatómnak, azért röhögésből mindig férne még egy kevés (gy.k. persze szakítóson nem nevetgélünk, evidens).

A legszebb öröm a káröröm. Téma mindig van. Kivel ne esett volna meg, hogy bár ő kevéssé élvezte a szituációt, de összes kedves jócimborája a földön fetrengve igyekezett benntartani könnyeit/elfogyasztott söreit/egyéb a röhögéstől? Velem már jópárszor, aztán amíg ezeket előásom, kérnélek titeket, kedves kárörvendők, életetek vicces égéseit, esetleges friss élményeiteket reggel a buszajtóval írjátok meg a karoromblog[a]gmail.com címre, hogy az idetévedők addigis szórakozzanak pár percet kávészünetük leteltével.

Gyűjtögessünk!