Kutya nélkül már nekem is sikerült, de nekem legalább esés után meglett a kulcsom.

Tagadhatatlan, hogy a vidéki életnek számos előnye van. Jó levegő, olcsó sörök és a hegyi bulik.

Így neveztük azokat az emelkedett hangulatú összejöveteleket, amikor a társaságunk egyik tagjának kis, szőlőhegyen lévő házikójába összegyűltünk, és Dionüszosz tiszteletére tetemes mennyiségű jófajta boritalt vettünk magunkhoz.

Az egyik ilyen hegyi buli után, hajnali fél 4 magasságában kedves barátommal tartottunk hazafelé, komoly amplitúdóval ráadásul, de mindenképpen emelkedett hangulatban. El is érkeztünk T barátomék kertesházához, ahol minden jót kívántunk egymásnak, majd én balra el, T pedig keresni kezdte a lakáskulcsot. Ahogy haladtam tovább, hallom, hogy T magában kezd el először motyogni, majd egyre hangosabban szentségelni. Valami azt súgta, várjam ki a dolog végét. Az utca egyik terebélyes nyírfájának törzse mögé sunnyogtam, és vártam a végkifejletet. T keresi egy darabig a kulcsát, majd azon emberek szilárd eltökéltségével, akiknek nincs vesztenivalójuk (és minősíthetetlenül részegek), elkezdi megmászni a kovácsoltvas nagykaput. Nem mondhatnám, hogy könnyen ment neki, de néhány perces kínkeserves próbálkozást követően felért, és lovaglóülésben a kerítés tetején kifújta magát. Félsiker! Lefelé már jóval gyorsabban ment neki; átlendítette az egyik lábát, Na ezt nem kellett volna...Tompa puffanás, folytott anyázás, T barátom hazaért. Ekkor jött a kellemetlenebb dolog: szó szerint jött, négy lábon kb 20 kiló izom, T kutyája, egy kan Rotweiler... Bizonyára a srác kipárolgásai és a hajnali félhomály tette, de az eb nem igazán tudta azonosítani a gazdit, csak annyit tudott, hogy valaki átmászott a kerítésen. Ennek megfelelően cselekedett. Én csak a morgást meg a kiabálást ( „Hülye vagy Reggie?Én vagyok!!”) hallottam. A dologból komoly baj is lehetett volna, ha T faterja nem ébred fel a ricsajra, és megy kis az udvarra. Ő aztán megfékezte a kutyát, majd kiosztott két emberes sallert egy szem fiának. T barátom csak artikulálatlan magyarázkodásra volt képes, többre nem.

Másnap aztán még kiegészítette a sztorit annyival, hogy teleengedte a fürdőkádat jó forró vízzel, hogy az majd rendbehozza, aztán a teleengedett kádat teleengedte a gyomortartalmával is. Erre aztán még a kedves mama is jól lepofozta.

Kérdés az, hogy ér-e annyit egy hegyi buli? A válasz egyértelmű: simán. Még többet is :)