Ez még a Flaming Lamborghini koktélnál is durvább:)
Azóta nem szeretem a borsot... Meccs utáni vacsorázás során történt velem mindez, amit most bepötyögök néktek. Egy kedves ismerős szezon utáni vacsival kedvezett a csapatnak (saját vendéglőjében). Jó kis tatárbífsztek (hmm nyamíí) volt a menü és természetesen az elmarathatatlan söröcske-borocska-rövidecske. Az volt a szokás, hogy köröket kértünk nem csak magunkra gondolván (még szerencse, hogy csak kézicsapat volt és nem foci). Naszóval ötödik-hatodik kört ittuk mikoris maradt 1 plusz pohát Jéger (valahogy már nem ment a számolás se). Többen kimentek rágyújtani, hát én is velük tartottam. Szegény pohár feles azért mégsem maradt egyedül volt aki foglalkozzon vele. Kedves csapattárs már nem tudott mit kezdeni magával, hát sikerült neki kicsit megsózni megborsoznia a nedüt. Ami ha egy kicsit jobban szemügyre vettük volna, inkább hasonlított volna egy B52-re, az alján minimum fél centi só, fél centi bors. Ügyesen visszakolbászoltunk az asztalunkhoz, nekem fel is csillant a szemem, még megvan a Jéger. Nagyonjó, felszólaltam, hogy ha már így ittmaradt, akkor én el is pusztítom. Hát jött a jól ismert kézmozdulat, és éreztem a bajt. Csodák-csodájára sikerült elérnem az ajtóig úgyhogy a wilcommen-es ajtószönyeg mellé ment a ... (tudjátok mi). Most visszagondolva is érzem a számban a borsot.
